ÉGHAJLATI LEÍRÁSOK ORSZÁGONKÉNT
A B C D E F G H I J K L M N O P R S T U V Z ALBÁNIA: Albániára
a magas hegyek kivételével a mediterrán éghajlat jellemző. A meleg nyári
hónapok napsütésben gazdagok, a jelentős mennyiségű csapadék túlnyomó
része októbertől márciusig hullik le. A tél az ország nagy részén hűvös,
a hegyekben hideg. ALGÉRIA: A
Földközi-tenger partvidékén az enyhe, fagymentes telű és mérsékelten meleg
nyarú mediterrán klíma a jellemző, az esős évszak novembertől márciusig
tart. Az Atlasz területén az éghajlat ennél szélsőségesebb, szárazabb.
Az ország túlnyomó része sivatag, nagyon forró a nyár és hűvös a tél.
Ezen a területen a napi hőmérsékletingadozás jelentős, egész évben eléri
a 15-20°C-ot. A csapadék mennyisége kicsi, előfordulása rendszertelen. AMERIKAI
EGYESÜLT ÁLLAMOK: Nagy
kiterjedése miatt éghajlata változatos. Legnagyobb részén mérsékelt éghajlati
típusok alakultak ki, déli része a szubtrópusi, Alaszka pedig a poláris
éghajlati övbe tartozik. A hőmérséklet északról délre növekszik, de a
domborzat nagymértékben befolyásolja. A nyugati országrészben a csapadék
mennyisége dél felé csökken, főként télen hullik. Az ország belsejében
nagyon kevés eső esik, sivatagi területek is kialakulnak. A kontinens
keleti felén a főként a nyári hónapokban lehulló csapadék évi összege
magas. ANDORRA: A leghidegebb hónap a január, középhőmérséklete -5 - 0°C; a legmelegebb a július, középhőmérséklete 7,5 - 15°C. A csapadék mennyisége jelentős, az évi összeg nagy része télen hullik le, a nyár viszonylag száraz. Decembertől áprilisig síelésre alkalmas hó borítja az országot. « ARGENTÍNA: Jelentős
észak-déli kiterjedése miatt éghajlata változatos. Az októbertől áprilisig
esős északi szavannák területe a legforróbb Dél-Amerikában. A délebbre
fekvő területek szárazabbak, hűvösebbek, az óceán hatására a hőmérséklet
kiegyenlítettebb. Az atlanti partvidéken a nyár mérsékelten meleg, a tél
enyhe, a terület csapadékban gazdag. AUSZTRÁLIA: A
kontinens nagy részére a forró nyár jellemző, a hőmérséklet a szárazföld
belseje felé növekszik. A tél enyhe vagy hűvös, de - az északi területek
kivételével - mindenhol lehet gyenge fagyra számítani. Majdnem egész Ausztráliára
a szűkös csapadékellátottság jellemző. Északon a tél száraz, a nyár esős;
a keleti partvidéken és Tazmániában egyenletes eloszlású a csapadék, míg
a déli és és délnyugati partokon a téli évszakban esik az eső. Az ország
közepe sivatag, a csapadék kevés. AUSZTRIA: Az ország éghajlatát az Alpok hegyvonulata és
az Atlanti-óceántól való nagyobb távolság határozza meg. A nyár meleg,
a tél hűvös, a magas hegyekben és a nagyobb zárt medencékben hideg. A
legtöbb csapadék a nyár derekán, a legkevesebb télen hullik. A magasabb
hegyekben, melyek télen napsütésben gazdagok, novembertől májusig síelésre
alkalmas hó található. BAHAMA-SZIGETEK: Trópusi éghajlat jellemzi,
a téli meleg nyárra tovább fokozódik. A csapadék éven belüli eloszlása
viszonylag egyenletes, a nyári esős és a téli száraz évszak nem különül
el egymástól lényegesen. Májustól novemberig gyakoriak a trópusi ciklonok
és hurrikánok. BANGLADES: Éghajlatát
a trópusi monszun szabályozza. A borult, esős évszak májustól októberig
tart, az év további részére a szárazság jellemző. Az év legmelegebb hónapjai
az április és a szeptember. Ennél hűvösebb, ezért az európai ember számára
kellemesebb a novembertől márciusig tartó napos időszak. BELGIUM: Az
óceán hatására a nyár mérsékelten meleg, a tél hűvös. A csapadék mennyisége
a partvidéktől az Ardennek felé növekszik, évi eloszlása egyenletes. A
felhőzet eloszlása egész évben jelentős, kevés a napsütés. A tengerparton
gyakran viharos széllel kell számolni. BOLÍVIA: Az Andok területén magashegységi, az ország többi
részén szavanna éghajlat alakult ki. A forró, esős évszak novembertől
márciusig tart, a legkevesebb eső júniustól augusztusig esik. Az év legmelegebb
időszaka az esős évszakot előzi meg. A hegyvidéken a hőmérséklet a magassággal
csökken, de a 4100 méter magasan fekvő fővárosban egész évben tavaszias
meleg van. BRAZÍLIA: Az
Amazonas-medencében és az Atlanti-óceán partján esőerdő éghajlat alakult
ki, amelyre egész évben a magas hőmérséklet és az éven belüli egyenletes
eloszlású, bőséges csapadék jellemző. Az ország déli része szavanna éghajlatú,
az esős, forró évszak októbertől áprilisig, a hűvösebb, csaknem teljesen
száraz és jórészt felhőtlen évszak pedig májustól szeptemberig tart. E
területnél délebbre a hőmérséklet alacsonyabb, a csapadék valamivel kevesebb. BULGÁRIA: Az ország legnagyobb része kontinentális éghajlatú,
a tagolt felszín miatt változékony. A tengerpart felé haladva a klíma
mediterrán jellegűvé válik, de télen szélsőséges lehűlések is előfordulhatnak.
A csapadék évi összege a hegységekben magas, az alacsonyabb területeken
és az ország északi részén kisebb. Éven belüli eloszlására a nyár eleji
maximum és a téli minimum jellemző. A hegységekben 60-120 hótakarós nap
van évente, a tengerparton rendszeres hótakaró nincsen. A napfényellátottság
országszerte kedvező. BURMA: Az ország a trópusi éghajlati övben fekszik.
A tengerparton az évi hőmérséklet-ingadozás alacsony, a középső területeken
nagyobb. Az esős évszak májustól októberig tart, ilyenkor szinte minden
délután esik az eső, magas a páratartalom. A téli hónapok - a parti területek
kivételével - csapadék nélküliek és kellemesen enyhék. CIPRUS: Éghajlata jellegzetesen mediterrán. A nyár forró
és napos, a tél enyhe és csapadékos, az ország belsejében havazás is előfordulhat.
A tenger március végétől novemberig alkalmas fürdésre. CSEHORSZÁG: Az
éghajlat legfőbb meghatározója a változatos domborzat. A síkságokon a
nyár meleg, a tél mérsékelten hideg; a hegyvidékekre valamivel alacsonyabb
hőmérsékletek jellemzőek. A csapadék évi járását nyári maximum és téli
minimum jellemzi, mennyisége nyugatról keletre csökken. A hótakarós napok
száma a hegyvidékeken 80-120. A napsütés tartama kelet felé növekszik. DÁNIA: Az óceáni éghajlatra jellemzően a nyár mérsékelten
meleg, a tél hűvös. Szinte minden második nap lehet számítani csapadékhullásra,
de ennek ellenére az évi összeg alig nagyobb, mint Magyarországon. Az
óceántól távolodva a csapadék mennyisége csökken, tartós hótakaró ritkán
képződik. ECUADOR: A
hőmérséklet a magasságtól függően rendkívül változatos, évi ingadozása
nagyon csekély. A legtöbb csapadék az Andok lejtőin esik, a legkevesebb
a Perui-áramlat hatása alatt álló csendes-óceáni partvidéken. Ez utóbbi
területen januártól áprilisig tart az esős évszak, az ország többi részén
pedig kétszakaszos, márciustól májusig, illetve októbertől novemberig
tartó esőzés alakult ki. A 2800 méter magasan fekvő fővárosban egész évben
kellemes, tavaszias az éghajlat. EGYIPTOM: Az ország túlnyomó részén
az éghajlat sivatagi, jelentősebb csapadék csupán a keskeny, földközi-tengeri
partvidéken hullik a téli évszakban. A nyár nagyon forró, a tél enyhe,
de a sivatagban helyenként gyenge fagy is lehet. A nyári szárazság elviselését
tovább nehezíti a májustól júliusig tartó időszakban gyakori, a Szahara
belseje felől fújó erős szél. ELEFÁNTCSONTPART: Trópusi éghajlat jellemzi, egész évben magas a
hőmérséklet. A legmelegebb időszakok a májustól októberig tartó, esős,
80-90 százalékos relatív nedvességű évszak előtt és után köszöntenek be.
Novembertől márciusig szinte teljes a szárazság, sok a napsütés. ETIÓPIA: Az
ország alacsony részein az egész év forró, a Danakil-sivatag Földünk egyik
legforróbb területe. Ezzel szemben az Etióp-magasföldön - így a 2000 méter
magasan fekvő fővárosban is - a hőmérséklet a mérsékelt övben megszokott
tavaszi-nyári értékekkel egyezik meg. Jelentős csapadék csak májustól
szeptemberig hullik, évi mennyisége kelet felé haladva csökken, a Vörös-tenger
partvidékén elterülő sivatagban 50 mm alatti érték. FIDZSI–SZIGETEK: A trópusi esőerdők területére esik, nincs lényeges
különbség az évszakok között. Minden hónap forró, az évi hőingadozás alacsony.
Jelentős mennyiségű eső esik, majdnem 200 csapadékos nap van évente. A
rendszerint száraz és napos délelőtt után délután záporok keletkeznek,
időnként azonban napokon keresztül esik az eső. FINNORSZÁG: A nyár az ország egész
területén mérsékelten meleg, a tél a tenger közelében kevésbé, észak felé
haladva azonban különösen hideg. A hótakarós napok száma még a legenyhébb
délnyugati részeken is 120, északon pedig meghaladja a 200-at. A legtöbb
csapadék mindenhol június és szeptember között, a legkevesebb tél végén
hullik. A sarkkörön túl június 11. és július 25. között nem megy le a
nap, november 26. és január 18. között viszont teljes sötétség uralkodik. FRANCIAORSZÁG: Az
ország tengerektől távoli részére a meleg nyarú és hűvös telű éghajlat
a jellemző. Csupán a magasabb, hideg telű hegyekben alakul ki tartós hótakaró.
Nyugat felé haladva az óceán hatására a hőmérséklet évi járása kevésbé
szélsőséges, egész évben sok a csapadék. Délen, a Földközi-tenger partján
- a mediterrán éghajlatra jellemzően - a nyár forró és napos, a tél hűvös;
a legtöbb csapadék télen esik. FÜLÖP–SZIGETEK: A levegő hőmérséklete egész évben magas. A monszun
hatására májustól novemberig esik a legtöbb eső, a változatos domborzat
miatt azonban jelentős helyi különbségek lehetnek. A levegő páratartalma
magas, az esős évszakban a 90 százalékot is meghaladja. A leggyakrabban
júliustól novemberig előforduló tájfunok és a nagy esőzések elkerülése
végett célszerű november és március között utazni. GHÁNA: Trópusi éghajlat jellemzi. A májustól októberig
tartó esős évszakban általában borult az ég és nyomasztóan fülledt a levegő.
A téli évszak nagyon száraz, a felhőzet mennyisége kicsi. A legmelegebb
időszakok az esős évszakot megelőzően és azt követően alakulnak ki. GÖRÖGORSZÁG: Éghajlata a magashegységek és a magasan fekvő
medencék kivételével mediterrán. A nyár általában forró, csaknem felhőtlen,
a tél enyhe, csapadékban gazdag. A hegyek által körülvett területeken
nyáron gyakori a 35-45°C-os hőmérsékleti maximum.
A forróságot enyhíti a környező hegyek felől fújó, éjszakai hegyi szél.
Az ország nyugati területein bőséges a csapadék, emiatt dús vegetáció
alakult ki. Kelet felé haladva az évi csapadékmennyiség csökken. A szigeteken
a hőmérséklet napi és évi ingadozása egyaránt kisebb. A tenger hőmérséklete
július elejétől október végéig 20°C-nál magasabb. GUATEMALA: Éghajlatát
- az egész évben magas hőmérséklet mellett - a csapadékban gazdag nyár
és a száraz tél jellemzi. Az ország déli részén, a hegységekben a levegő
hőmérséklete a magassággal csökken, így az 1500 méter magasan fekvő fővárosban
is alacsonyabb a trópusokon megszokottnál. Májustól szeptemberig gyakoriak
a trópusi ciklonok. HOLLANDIA: Az
óceán hatására a nyár mérsékelten meleg, a tél hűvös. A csapadék éven
belüli eloszlása nagyon egyenletes, de felismerhető egy őszi maximum és
egy tavaszi minimum. A borultság egész évben magas, az ország napsütésben
szegény. Az éghajlat jellegzetessége az élénk széljárás, a partvidéken
gyakran viharos erejű a szél. HONG
KONG: A nyár forró, és télen is meleg van. A csapadék
főként a nyári félévben hullik, rendszerint a délutáni órákban, de időnként
több napon keresztül is esik az eső. A téli félév száraz és napos, csak
néha alakulnak ki záporok. HORVÁTORSZÁG: Horvátország
klímája éppen olyan változatos, mint maga a táj. A tengerpart különleges
földrajzi és klimatikus helyzetéből adódik, hogy április-májusban északon
a közeli hegyeket még hó borítja, 20-30 km-rel délebbre, az Északi-Adrián
már kezdődik a nyaraló szezon. A szigeteken és a keskeny parti sávban
száraz, meleg nyarakkal jellemezhető mediterrán hatás uralkodik. A telek
enyhék, Losinj átlagos januári középhőmérséklete 7°C,
Hvar szigeté pedig csaknem 9°C. A tavasz itt március elején kezdődik,
az adriai fürdőszezon májustól októberig tart, miközben a víz hőmérséklete
akár 27°C-ig emelkedhet. A partvidéken magas a napsütéses órák száma.
Nyáron itt alig esik az eső. A partközeli hegyek lejtőin, különösen télen,
rövid ideig tartó, de kiadós esők lehetnek. INDIA: Éghajlatát
a trópusi monszun szabályozza, három jellegzetes évszak alakult ki: 1)
a hűvös, csaknem teljesen száraz évszak novembertől február végéig, 2)
a forró, száraz évszak márciustól júniusig, 3) a fülledt, meleg, esős
évszak pedig júliustól októberig tart. A legforróbb a Thar-sivatag térsége.
A nyári monszun idején az Indiai-óceán felől áramló meleg, de nagyon nedves
levegő borús időjárást, tartós esőzéseket okoz. A legbőségesebb napsütés
India csaknem egész területén a nyári csapadékos időszak miatt áprilisban
és májusban tapasztalható. A csapadék mennyisége nyugatról kelet felé
nő, dél-délkelet felé haladva a csapadékos évszak egyre hosszabb. A Bengáli-öböl
felett kialakuló trópusi ciklonok októberben és novemberben nagy esőzéseket
okoznak. A magasan fekvő tájakon zord, havas tél, hűvös vagy mérsékelten
meleg nyár alakul ki. INDONÉZIA: A trópusi éghajlatra jellemzően a levegő hőmérséklete
egész évben magas, napi ingadozása csekély. Az Egyenlítő közelében egész
évben bőséges csapadék hullik, a távolabbi részeken azonban - a monszunterületek
közelsége miatt - júliustól szeptemberig tartó szárazabb időszak alakult
ki. A levegő egész évben fülledt, a relatív nedvesség 80-90 százalék. IRAK: Az
ország egész területén két évszak, a tél, és a március közepétől november
végéig tartó nyár dominál. Az északkeleti szubtrópusi sztyeppéken a tél
enyhe, a nyár forró, csapadékmentes, a hőmérséklet éjszaka sem süllyed
20-25°C alá. A tél átmenet nélkül jelentkezik, csapadékos, a hőmérséklet
általában 10-20°C körüli, január elején éjszakánként fagypontig is
süllyedhet. Területének egyharmad része a trópusi sivatagi övben fekszik.
Alkalmanként szél és porvihar is kialakulhat. IRÁN: Az
ország éghajlata nem egységes, a Kaszpi-tenger déli partvidékét szegélyező
síkságon meleg nyarú, mediterrán a klíma. A Perzsa-öböl és az Ománi-öböl
menti síkságokra a trópusi száraz szavanna és sivatagi éghajlat a jellemző.
A medencékben viszont szélsőségesen kontinentális az időjárás. A nyár
napos és száraz, de néha záporok alakulnak ki. A szél- és porvihar sem
ritka ebben a térségben. ÍRORSZÁG: A tél rendkívül enyhe, a nyár hűvös, a legmagasabb
hőmérséklet is ritkán éri el a 30°C-ot.
Bőséges csapadék hullik, évi eloszlása egyenletes, mennyisége kelet felé
haladva csökken. A relatív nedvesség egész évben magas, kevés a napsütés. IZLAND: A
Golf-áramlat hatására óceáni éghajlat alakult ki, amelyre az enyhe tél
és a hűvös nyár a jellemző. Az év közel egyharmada csapadékos, az évi
eloszlás egyenletes. Május végétől augusztus elejéig nincsenek éjszakák. IZRAEL: A Földközi-tenger menti partvidéki területein
meleg nyarú mediterrán klíma alakult ki. A tél rövid, csapadékos, a nyár
forró és száraz. A belső területekre a hidegebb szubtrópusi sztyeppe éghajlat
jellemző. November és március között esik le az évi csapadékmennyiség
85-95 százaléka. A déli területek a trópusi sivatagi övezethez tartoznak.
A Jordán-folyó mentén és a Holt-tenger vidékén nagy a forróság, a téli
hónapokban sem csökken a hőmérséklet 20°C
alá, az esték és az éjszakák viszont hidegek. JAPÁN: Északról,
a nedves kontinentális éghajlatú Hokkaido szigetétől dél felé haladva
a trópusi szavanna éghajlatú Rjukju-szigetcsoportig minden éghajlat megtalálható
a szigetországban. A központi részen, Honsu szigetén a tél enyhe, kemény
fagy nem fordul elő. A nyár fülledt, meleg, nehezen elviselhető. Japán
csapadéka egész évben bőséges, az évi csapadékösszeg dél felé haladva
nő. A hideg, csapadékos telű északi területeken - legfőképpen Hokkaido
szigetén - vastag hótakaró alakul ki. Tájfunok gyakran veszélyeztetik
Japán területét, megjelenésükre leginkább szeptemberben lehet számítani. JORDÁNIA: Áprilistól
májusig és szeptembertől októberig kellemes nyári időjárás jellemzi Jordániát.
Júniustól augusztusig azonban igen nagy a hőség. A tél általában hűvös
vagy enyhe. A Vörös-tenger térsége melegebb az ország egyéb területeinél. KAMBODZSA: A
monszunklíma jellegzetességei egyértelműen kimutathatók ezen a területen:
az év legnagyobb része forró és nedves, az esős évszak májustól októberig,
a kellemesebb száraz évszak decembertől májusig tart. A levegő nedvességtartalma
egész éven át magas, ami nyomasztóan fülledt időjárást eredményez. KANADA: Az
ország túlnyomó részén szubpoláris éghajlat alakult ki, rövid, viszonylag
meleg nyárral és nagyon hideg téllel. Az északabbra fekvő területeken
a nyár rövidebb, a délebbieken hosszabb, s melegebb. A csapadék éven belüli
eloszlására a nyári maximum és téli minimum jellemző. A csendes-óceáni
partvidéken óceáni éghajlat van, kicsi az évi hőingás, bőséges a csapadék,
kevés a napsütés. A magas hegységekben a hőmérséklet a magassággal csökken,
a Parti-hegységben bőséges, a Sziklás-hegységben jóval kevesebb csapadék
hullik. KENYA: Az Egyenlítő az ország közepén húzódik, így a
trópusi éghajlat a jellemző. A csapadék éven belüli eloszlása kétszakaszos,
a csapadékos időszakok márciustól májusig, illetve októbertől novemberig
tartanak. Az alacsonyan fekvő északi, északkeleti országrészben igen nagy
a forróság, sivatagi, illetve félsivatagi klíma alakult ki. A magasan
fekvő területek éghajlata kellemes. Az 1200 méter átlagos magasságú felföld
szavanna éghajlatú: szárazabb, az éjszaka hűvös, napközben 20-30°C
a hőmérséklet. A Viktória-tó vidéke meleg és esős. KÍNA: Területe
megközelítően egyenlően oszlik meg a mérsékelt és a szubtrópusi öv között,
délkeleti része átnyúlik a trópusi éghajlati zónába is. Az északkeleti
országrész nedves kontinentális, meglehetősen szélsőséges éghajlatú, száraz
téllel, esős nyárral. Mandzsúria déli részén és a Kínai-alföld jelentős
területén a nyár meleg, a tél hideg, a csapadék nagy része a júniustól
szeptemberig tartó nyári monszun idején esik le. A csapadékos nyár ellenére
sok a napsütés. A dél-kínai hegyvidékig húzódó területeken szubtrópusi
a klíma. A tél enyhe, a nyár meleg, bőséges a csapadék. Tavasszal a Góbi-sivatag
homokjától poros a levegő, ami megnehezíti a légzést. Dél-Kína és Tajvan
már a trópusi zónába esik, itt a szavanna éghajlat a jellemző. A tél még
érzékelhető, száraz, fagy már nem fordul elő. A nyári hónapokban a tenger
felől fújó szél csapadékos, fülledt időjárást okoz. Legszélsőségesebb
sivatagi, illetve sztyepp klímájú területek az északnyugati magas hegyláncok
közé zárt medencék. Ezeken a helyeken a tél zord, az időjárás túlnyomóan
derült, csapadékmentes. KOLUMBIA: Az
országon végighúzódó Andok hegyvidéki területein trópusi magashegységi
az éghajlat. A hőmérséklet-eloszlás a tengerszint feletti magasság függvénye:
az 1000 méter magasan fekvő területeken nagy a forróság, 1500 méteren
meleg, 2000-2500 méteren mérsékelten meleg a klíma. Az Andok nyugati lejtőin
bőséges a csapadék. A Karib-tenger partvidéke és az északkeleti síkság
szavanna jellegű, kevés csapadékkal. A Csendes-óceán partvidéke mentén
és a délkeleti országrészben igen nyomasztó a klíma. Nappal a hőmérséklet
30-33°C-ig
emelkedik és éjszaka sem süllyed 23-24°C
alá. Az égbolt szinte állandóan borult, a majdnem mindennap lezúduló záporok
a levegőt elviselhetetlenűl fülledtté teszik. KONGÓ: Az
ország északi részén egyenlítői, délebbi területein trópusi az éghajlat,
egyenletesen magas hőmérséklettel, az év nagy részében bőséges csapadékkal.
Az esős évszak októberben kezdődik és május végéig tart. Állandó a forróság,
a levegő nedvességtartalma rendkívül magas, közel áll a telítettséghez
(80-90 százalék). Az égbolt szinte egész éven át borult, emiatt kevés
a napsütés. KOREA
(ÉSZAK): Túlnyomó részére a meleg nyarú, nedves
kontinentális éghajlat jellemző. Az északi területek csapadékban szegények.
A napsütés bőséges, a borús, csapadékos nyár miatt azonban a legtöbb napsütésre
tavasszal és ősszel lehet számítani. A tél hideg, gyakori a hóesés, a
tél folyamán állandó hótakaró alakulhat ki. KOREA
(DÉL): Az ország klímája
rendkívül változatos. Túlnyomó része a csapadékos nyarú szubtrópusi éghajlati
övbe tartozik. Időjárását egész éven át a monszun szabályozza. A nyári
hónapokra a nagy esőzések jellemzők. A legmelegebb időszak augusztus elején
kezdődik és egy hónapig tart. Ilyenkor a trópusihoz közelítő hőség tapasztalható.
A tél általában hűvös vagy hideg, kialakulhat hótakaró, de nem állandó
jelleggel. Legkellemesebb a keleti partvidék klímája. KUBA: Szavanna éghajlat jellemzi.
Az esős évszakban - május és október között - nagy a fülledtség. A csapadék
évi összege a keleti országrészben, a hegyláncok északkeleti lejtőin a
legnagyobb. Az északkeleti passzátszél hatására a sziget belsejében nem
áll meg a levegő, a hőmérséklet ritkán emelkedik 30°C
fölé. Ezáltal Kuba Klímája kellemesebb a környező országokénál. Szeptemberben
és októberben a legvalószínübb a hurrikánok előfordulása. KUVAIT: Az ország a trópusi sivatagi
övben fekszik. Egész évben száraz, meleg a klíma, homokviharok is előfordulhatnak. LENGYELORSZÁG: Éghajlata elég egyöntetű:
rövidebb meleg évszakkal és hideg téllel jellemezhető, nedves kontinentális
éghajlat. A nyár északon mérsékelten meleg, délen meleg; a tél - az enyhébb
tengerparti területek kivételével - hideg. A hideg telű keleti, és a magasabban
fekvő déli országrészekben 60-80 napig megmaradó hótakaró alakul ki. A
síszezon január végétől március végéig tart. A legtöbb csapadék nyáron
hullik. A napfényellátottság eléggé kedvezőtlen. LIBANON: Az ország éghajlata nem
egységes: a tengerparti szubtropikus zónában a nyár forró, a tél enyhe,
csapadékos. A Bekaa-fennsíkon a nyár forró és száraz, a tél pedig hideg.
Esetenként viharos széllel kell számolni. A magasabban fekvő területekre
a csapadékos, hegyvidéki klíma a jellemző. LÍBIA: A Földközi-tenger partvidékén
meleg nyarú, enyhe telű mediterrán éghajlat alakult ki, az ország túlnyomó
részére azonban a száraz, napos sivatagi klíma a jellemző. Itt tartják
számon a Föld hőségrekordját: 57,8°C.
A szélsőséges sivatagi klímára utal, hogy igen jelentős a napi hőingadozás.
Télen mindenütt lehet fagy. LIECHTENSTEIN: Az ország Svájc és Ausztria közé ékelődik, így éghajlata e országokéhoz hasonló. A nyár enyhe, a tél hideg, hosszú ideig megmaradó hótakaróval. « LUXEMBURG: Éghajlata Belgiuméhoz és
Hollandiáéhoz viszonyítva kevésbé változékony, mivel távolabb esik a klímát
nagymértékben befolyásoló tengertől. Mérsékelten meleg nyár, hűvös tél
jellemzi. A ködös napok száma magas, télen gyakran alakul ki szélvihar. MAGYARORSZÁG: Éghajlata kontinentális,
a nyár meleg, a tél mérsékelten hideg, csak az Északi-középhegység magasabb
csúcsain mérhető jelentősen alacsonyabb hőmérséklet. Arrafelé a hótakarós
napok száma 60-80. Az évi csapadékeloszlás egyenletes, nyári maximummal
és téli minimummal. MALAJZIA: Trópusi éghajlat jellemzi, egyenletesen
magas hőmérséklettel, minden évszakban bőséges csapadékkal. A délelőtt
napos, száraz, a délután esős. A relatív légnedvesség az egész év folyamán
magas (75-85 százalék), az éghajlat ezáltal fülledt. A fennsíkokon hűvösebb,
elviselhetőbb klíma uralkodik. MALDÍV–SZIGETEK: Egész évben jellemző a
forróság. A csapadék jellegzetes napi járást mutat: a délelőttök naposak,
szárazak, a délutánok - különösen az október és május közötti időszakban
- esősek. Előfordulhatnak trópusi ciklonok is. MÁLTA: A nyár általában napos,
száraz, a hőséget a tengeri szél teszi elviselhetővé. A tél enyhe, a csapadék
szinte teljes egészében télen hullik; gyakori a téli zápor. MAROKKÓ: Az Atlanti-óceán partvidékén
hűvös nyarú, enyhe telű mediterrán klíma alakult ki. A Szaharához tartozó
déli területein sivatagi az éghajlat. A partvidéktől távolodva a hőmérséklet
évi járása szélsőséges, a nyár forró, a tél viszonylag hűvös. Nyáron a
sivatagi szél néha 50°C-ra
hevíti a levegőt, a hegyekben viszont nem ritka a -20°C-nál hidegebb
hőmérséklet. MAURITIUS: A trópusi klíma az óceán
hatására kiegyenlítetté válik. Ez abban nyílvánul meg, hogy a leghűvösebb
időszakban sem mérhető 13°C-nál
alacsonyabb érték és ritkán emelkedik a hőmérséklet 26-28°C fölé.
Délelőtt általában derült és száraz az időjárás, délután viszont gyakran
hullik záporeső. A februártól márciusig terjedő időszakban - főként a
sziget belső részén - heves zivatarok alakulnak ki. Ezekben a hónapokban
nagyon magas a levegő páratartalma. A trópusi ciklonok január és március
között fordulnak elő a leggyakrabban. MEXIKÓ: Az ország klímája nem egységes.
A Kaliforniai-félsziget északi részén hűvös nyarú mediterrán klíma alakult
ki. A hegyláncok között elterülő magasföld északi része, a Kaliforniai-öböl
partvidéke és a félsziget nagyobbik része egész éven át száraz, napos
sivatagi éghajlatú. Északról dél felé haladva a száraz szavanna éghajlatot
felváltja a hosszabb esős évszakú, trópusi szavanna éghajlat. A csapadékos
évszak júniustól októberig tart. A legcsapadékosabbak a keleti partok,
ezek a területek a csapadékos időjárás miatt napsütésben szegények. Jelentős
szerepe van a domborzatnak az éghajlat alakításában: míg az alacsonyan
fekvő partvidékeken az évi középhőmérséklet 24-26°C,
addig 2000 méter magasságban nem éri el a 16°C-ot.Trópusi ciklon és
hurrikán előfordulására május és november között lehet számítani. MONACO: A miniállamot nem utolsó sorban klímája teszi vonzóvá a turisták számára. Egész évben kellemes az időjárás, "örök tavasz" uralkodik. A nyár száraz, napos és szélcsendes, a tél általában változékony, hűvös. « MONGÓLIA: A nyár mérsékelten meleg,
általában száraz és napos, a tél zord, szinte teljesen csapadékmentes,
túlnyomóan derült. Az éghajlat szélsőségesen kontinentális, a különbség
a legforróbb nyári és a leghidegebb téli nap között elérheti a 60°C-ot. NAGY–BRITANNIA: A szigetország éghajlata
óceáni, a Golf-áramlat hatása alatt áll. A tél enyhe, a nyár hűvös. A
csapadék a sziget nyugati részén sokkal több, mint a keleti, délkeleti
oldalon. A levegő relatív páratartalma egész évben magas, 80-90 százalék.
Állandó a változékony időjárás. NEPÁL: Az ország éghajlatát a
domborzati viszonyok határozzák meg. Délkeleti területeire a monszun éghajlat
a jellemző, a hegyvidéken pedig a domborzatnak megfelelően változik a
magashegységi éghajlatig. Áprilistól júniusig fülledt, meleg az időjárás,
28-34°C-os
hőmérsékletekkel. Júliustól szeptemberig a monszunesőzés jellemző. A tél
októbertől márciusig tart, ekkor célszerű felkeresni Nepált. Éjszaka 0°C
a hőmérséklet, de napközben 15-20°C-ra
is felmegy a hőmérő higanyszála. NÉMETORSZÁG: Az ország éghajlatát a
domborzat és a tengertől való távolság alakítja. Az északnyugati partvidéken,
az óceán mellett enyhe telű, óceáni az éghajlat. Gyakran szeles az idő.
Délkelet felé haladva az időjárás kontinentálissá válik. A csapadék évi
járása nyári csapadékmaximumot mutat, a tél szárazabb, kivéve a hegyvidéki
tájakat, ahol télen is csapadékos az idő. A nyár hűvös, a tél nem túl
hideg. Az Alpok északi előterében a tengerszint feletti magasságtól függő
magashegységi éghajlat alakult ki. NICARAGUA: Az évi középhőmérséklet
26-27°C,
a hőmérséklet évi átlagos ingadozása csekély, az évszaktól függően 6-10°C
között változik. Az egyenletesen magas hőmérséklet mellett egész évben
fülledt az idő. Reggel általában száraz, napos az időjárás, délután azonban
gyakran esik az eső. NIGÉRIA: Az ország éghajlata legnagyobb
részben trópusi, az országrésznek megfelelően változó hőmérsékleti és
csapadékviszonyokkal. Délen sok az eső, nagy a páratartalom (90 százalék)
és kevésbé elkülöníthetőek az évszakok. Az északi országrész éghajlatára
az októbertől júniusig tartó száraz évszak a jellemző. NORVÉGIA: A Golf-áramlat hatására
enyhe telű óceáni éghajlat alakult ki. A nyár hűvös, de a hosszú nyári
nappalok miatt olykor 32-33°C-os
felmelegedések is előfordulhatnak. Észak felé haladva a hőmérséklet csökken.
A csapadék igen bőséges, éven belüli eloszlása meglehetősen egyenletes,
az óceáni klímára jellemző őszi maximummal és tavasz végi-nyár elejei
minimummal. OLASZORSZÁG: Az éghajlat - a Pó-alföldet
és az Alpok vidékét kivéve - mediterrán, száraz, forró nyárral, enyhe,
csapadékos téllel. Az évi középhőmérséklet az Alpokban 4-8°C,
a Pó-alföldön 12°C,
az ország középső részén 12-17°C,
a legdélibb területeken 20°C
körüli. A túlnyomóan derült nyár miatt a napsütés bőséges, évi összege
2200-2700 óra. PAKISZTÁN: Az ország
túlnyomó része a trópusi száraz szavanna éghajlathoz tartozik. Középső
és keleti száraz területein trópusi sivatagi éghajlat alakult ki, míg
az Indus völgyének felső szakaszán fekvő területek a szubtrópusi sztyepp
éghajlathoz tartoznak. A nyár nagyon meleg, a tél enyhe. A csapadék évi
járásában a monszun klímának megfelelő nyári csapadékmaximum és téli csapadékminimum
figyelhető meg. A nyári esős időszak csupán a júliusra és az augusztusra
korlátozódik, az év többi részében jóformán semmi, vagy csak jelentéktelen
csapadékmennyiség hullik. PANAMA: A Karib-tenger menti
parti síkság éghajlatilag az egyenlítői kétperiódusú esőzónába tartozik,
ahol a csapadék eléri az évi 3500 mm-t. A csendes-óceáni partvidékre a
kedvezőbb szavanna éghajlat a jellemző, kevesebb csapadékkal és rövid
száraz időszakkal. A hőmérsék!et évi járása meglehetősen egyenletes. PERU: Három élesen
elkülönülő éghajlati terület alakult ki az országban. A Csendes-óceán
partvidékén trópusi sivatagi éghajlat van, azaz annak hűvös változata.
A legmelegebb hónap középhőmérséklete 22-26°C,
a leghűvösebbé 15-20°C.
A csapadék jelentéktelen mennyisége ködszitálásokból származik. Gyakran
van köd, kevés a napsütés. PORTUGÁLIA: Mediterrán éghajlat
jellemzi: az északi partvidéken ennek hűvös nyarú változatával találkozunk,
de az ország túlnyomó részén a meleg nyarú változat alakult ki. A tél
enyhe, -5°C alá nem is süllyed a hőmérséklet. A nyár északon hűvös, dél felé haladva
egyre melegebb. A csapadék az ország északi részén jóval több, a legtöbb
csapadék november és március között hullik le, míg júniustól szeptemberig
száraz évszak alakult ki. A nyár csaknem felhőtlen, a napsütés bőséges. ROMÁNIA: Túlnyomó részének
éghajlata kontinentális, hosszabb meleg évszakkal. A Kárpátok térségében
magashegységi, a Fekete-tenger partvidékén pedig mérsékelt övi sztyepp
éghajlat alakult ki. A rövid, de hideg telet meleg nyár követi. Jelentős
a hőmérséklet abszolút évi ingadozása, az abszolút maximumok 40-44°C-ig
emelkednek, az abszolút minimumok pedig -30, -35°C-ig
süllyedhetnek. A legcsapadékosabb időszak a május-június, a legkevesebb
csapadék a tél végén hullik. A napfényellátottság országszerte kedvező. SAN
MARINO: Olaszországéhoz hasonlóan
jellegzetesen mediterrán klíma, 15-16°C-os
évi kozéphőmérséklettel. A csapadék évi mennyisége kb. 500 mm, nyáron
gyakoriak a hírtelen támadó viharok, felhőszakadások. SEYCHELLE–SZIGETEK: Éghajlata trópusi, forró. A közel 4000 mm évi csapadékmennyiség nagyobbik része november és március között hullik Ie. A leghidegebb hónapok a július és az augusztus (középhőmérséklet: 26°C; maximum: 28°C; minimum: 22°C), a legmelegebb pedig az április (középhőmérséklet: 28°C; maximum: 31°C; minimum: 24°C). A legcsapadékosabb hónap a január (15 csapadékos nap), a legkevésbé csapadékos az augusztus (7 nap). « SPANYOLORSZÁG: Nagy részére
a meleg nyarú mediterrán éghajlat a jellemző, a Vizcayai-öböl partvidékének
nyugati részén azonban - a hűvösebb tenger miatt - ennek hűvös nyarú változata
alakult ki. A félsziget belső területein száraz szubtrópusi sztyeppe éghajlat
jelenik meg. Az ország nagy részén a nyár meleg; a legmelegebb hónap középhőmérséklete
24-28°C,
a leghidegebbé 4-12°C között változik. Az évi csapadék nagyobbik része október és január között
hullik le, a nyári hónapok szinte csapadék nélküliek. A napfénytartam
bőséges. SRÍ
LANKA: Nagyobb részét esőerdő éghajlat jellemzi,
északi sík vidéke pedig szavanna éghajlatú. A hőmérséklet évi ingadozása
csupán 2-4°C.
A csapadék évi összege 1000-3000 mm között változik. Északon rövid szárazabb
időszak alakult ki (június-július); a szigetország túlnyomô részére a
napéjegyenlőséget követő kettős csapadékmaximum a jellemző, jellegzetes
száraz időszak nincs. A relatív nedvesség havi átlagai egész éven át 70-80
százalék között ingadoznak, ami a magas hőmérsékletekkel párosulva nyomasztó
fülledtséget okoz. SVÁJC: Változatos domborzata miatt éghajlata rendkívül
sokrétű, függőlegesen tagolt. A Svájci-medence éghajlatára a mérsékelten
hideg tél és hűvös nyár a jellemző, a csapadék határozott nyári maximumot
mutat, de a tél is csapadékos. Az Alpok hegyláncainak területén a hőmérséklet
átlagos magassági csökkenése nyáron 0,7°C,
télen 0,4°C 100 méterenként. A csapadék évi járását erős nyári maximum, s - különösen
a völgyekben - határozott téli minimum jellemzi. Állandó hóhatár 3000
méter körül található. A magas hegyekben gyakori a szélvihar. Az ország
déli részét enyhe telű éghajlat jellemzi, a csapadék bőséges, évi járása
kiegyenlített. SVÉDORSZÁG: Az éghajlat délen és délnyugaton óceáni, délkeleten kontinentális, hűvös
nyárral. Észak-Svédország a szubpoláris éghajlat övébe tartozik, a magas
fennsíkoknak tundra éghajlatuk van. Az ország legnagyobb része a száraz
szubpoláris éghajlati övbe tartozik. Jellemző itt az október közepétől
április közepéig tartó zord tél, s a rövid, de eléggé meleg nyár. A csapadék
évi járását nyári maximum és tavaszi minimum, a partvidéken azonban az
óceáni típusnak megfelelő őszi maximum és tavaszi minimum jellemzi. A
hótakaró hosszan tartó, egy-egy télen 120-200 napon át borítja hóréteg
a talajt. SZINGAPÚR: Esőerdő éghajlat jellemzi, egyenletesen magas
hőmérséklettel és minden évszakban bőséges csapadékkal. A legalacsonyabb
havi középhőmérsékletek 26-27°C,
a legmagasabbak 28°C körül alakulnak, az évi átlagos ingás a 2°C-ot
sem haladja meg. A relatív nedvesség havi átlagai egész éven át 75-85
százalék között mozognak, ezért a levegő nyomasztóan fülledt. SZÍRIA: A Földközi-tenger partvidékén
meleg nyarú mediterrán éghajlat alakult ki. A leghidegebb hónap középhőmérséklete
8-14°C,
a legmelegebb hónapé 26-28°C között változik. A csapadék évi járásában élesen elkülönül a téli csapadékos
és a nyári száraz évszak. Szíria középső területeire a szubtrópusi sztyeppe
éghajlat jellemző, enyhe téllel és forró nyárral. Az évi csapadék csaknem
teljes része novembertől áprilisig hullik le. Az ország keleti része a
trópusi sivatagi övben fekszik, enyhe téllel, forró nyárral. Az évi átlagos
csapadékmennyiség 100 mm alatt marad, s ez a jelentéktelen mennyiség a
téli évszakban hullik le. SZLOVÁKIA: Az éghajlat fő meghatározója
a változatos domborzat. A síkságokon a nyár meleg, a tél mérsékelten hideg;
a hegyvidékeken a hőmérséklet a magassággal csökken. A csapadék évi járását
nyári maximum és téli minimum jellemzi, mennyisége nyugatról keletre csökken.
A hótakarós napok száma a hegyvidékeken 80-160. A napsütés tartama kelet
felé növekszik, télen a hegyekben jelentős. TANZÁNIA: Éghajlata
tropikus. A tengerparti sávon és a szigeteken erősen, a magasföldön mérsékelten
érvényesül a monszun hatás. A csapadék átlagos évi összege 500-1200 mm
közötti; a csapadékos évszak októbertől áprilisig, a száraz évszak májustól
szeptemberig tart. Az alacsonyabban fekvő területeken állandóan nagyon
meleg van. THAIFÖLD: Túlnyomó részén szavanna éghajlat van, déli részei az esőerdő éghajlathoz
tartoznak. A csapadék járását az ország nagy részén a trópusi monszun
szabályozza. Májustól októberig tart az esős évszak, decemberben és januárban
szárazság uralkodik. A Maláj-félszigeten elmarad a száraz időszak, s itt
a legtöbb csapadék a tájfunok leggyakoribb megjelenésének idején, szeptember
és november között hullik. TÖRÖKORSZÁG: A Fekete-tenger partvidéke
meleg nyarú mediterrán éghajlatú; a leghidegebb hónap középhőmérséklete
6°C,
a legmelegebbé 23-24°C körül alakul. A legtöbb csapadék október-december között hullik, a nyár
viszonylag száraz. A Földközi-tengerrel határos nyugati és déli partvidéken
és Cipruson kicsit magasabb hőmérsékletek fordulnak elő; a csapadék évi
járására az erőteljes téli maximum és a hosszan tartó nyári szárazság
a jellemző. Az Anatóliai-fennsík éghajlata száraz és szélsőséges, mérsékelt
övi és szubtrópusi sztyeppe. A leghidegebb hónap középhőmérséklete 0°C körül van, és az abszolútt minimumok -20, -25°C-ig
is süllyedhetnek. A nyár meleg, júliusban 23-24°C a középhőmérséklet, az abszolút maximumok pedig elérhetik a 38-40°C-ot
is. TUNÉZIA: Meleg nyarú mediterrán,
szubtrópusi sztyeppe és sivatagi éghajlat jellemzi. A tengerparti sávon
enyhébb a téli hideg és a nyári forróság is. Az évi csapadék a Földközi-tenger
partvidékén 400-700 mm, az ország déli sivatagi területein 100 mm-nél
kevesebb. Jellegzetes a téli csapadékos időszak, amely a partvidéken októbertől
áprilisig, a sztyeppés területeken novembertől márciusig tart. A nyári
évszak jóformán csapadékmentes. ÚJ-ZÉLAND: Éghajlata enyhe telű óceáni.
A hőmérséklet évi járása kiegyenlitett. A legmelegebb hónap középhőmérséklete
16-20°C,
a leghidegebbé 8-11°C.
A csapadék évi eloszlását a domborzat erősen befolyásolja. A déli szigeten
az évi csapadékösszeg 2000-3000 mm, a keleti szélárnyékos partvidéken
350-1000 mm között van. A csapadék éven belüli eloszlása eléggé egyenletes,
bár az óceáni klímára jellemző őszi-kora téli (április-június) csapadékmaximum
felismerhető. URUGUAY: Éghajlata
csapadékos nyarú szubtrópusi. A legmelegebb hónap középhőmérséklete 22-23°C,
a leghidegebbé 10-12°C között változik. A nyári maximumok elérik a 42-44°C-ot,
télen gyenge fagyokra lehet számítani. A csapadék éven belüli eloszlása
egyenletes, száraz időszak nem alakul ki. Évi összege 800-1200 mm. VATIKÁN: Éghajlatára az Olaszországnál leirtak érvényesek. A leghidegebb hónap a január (középhőmérséklet: 8°C; maximum: 16°C; minimum: -1°C), a legmelegebb hónap pedig a július (középhőmérséklet: 24°C; maximum: 35°C; minimum: 16°C). A legcsapadékosabb hónap a november (10 csapadékos nap), a legszárazabb a július (1 nap). A legderültebb hónap a július, a viszonylag legborultabb pedig a december. « VENEZUELA: Az ország nagy részére szavanna éghajlat jellemző, nyári esős és téli
száraz időszakkal. Északi, tengerparti területén trópusi száraz szavanna
éghajlat, míg a Guyanai hegyvidék területén esőerdő éghajlat alakult ki.
A relatív nedvesség az év nagy részében 75 százaléknál magasabb. A hőmérséklet
átlagos magassági csökkenése 0,5°C 100 méterenként, így a 800-1000
m-nél magasabban fekvő területek éghajlata mérsékelten meleg, nem fülledt.
Az esős évszak májustól októberig tart, míg januártól március végéig az
ország jelentős részén szárazság uralkodik. VIETNÁM: Éghajlatát a trópusi monszun
szabályozza, jellegzetes szavanna klíma alakult ki. Északi területein
a leghűvösebb hónap középhőmérséklete 16-20°C,
délen 25-26°C között mozog, a legmelegebb hónap középhőmérséklete pedig 28-30°C között. Dél felé haladva a legmelegebb időszak egyre korábban jelentkezik,
míg északon a január, addig a legdélibb területeken az április a legmelegebb.
A csapadékos időszak májustól októberig tart, decembertől márciusig túlnyomóan
száraz az időjárás. Vietnám középső és déli partvidékén az esős évszak
későbbre tolódik. A levegő páratartalma egész évben magas (80-90%), ami
nyomasztóan fülledt időjárást okoz. ZAMBIA: Trópusi száraz szavanna
éghajlat jellemzi. A tengertől való távolság és a magas fekvés miatt nagy
a napi hőmérsékletingás. Három időszak váltja egymást: május és augusztus
között hűvös, száraz, nappal 20°C,
este 5°C a hőmérséklet; szeptember és november között forró és száraz, nappal 27°C van; december és április között 30°C van, a levegő páratartalma 90 százalékos. Utazásra az április és szeptember
közötti időszak a legmegfelelőbb. ZIMBABWE: Száraz szavanna éghajlat
jellemzi. 1400-1600 méter feletti magassága miatt a klíma száraz. Szeptember-december
és április-július között a legkellemesebb. December közepe és rnárcius
vége között viszont sokat esik az eső. Áprilistól augusztus végéig tart
a tél, de nappal ekkor is 20°C feletti a hőmérséklet, éjjel azonban gyenge fagyra is lehet számítani. |