Állati időjósok

 

Számunkra már megszokottá vált, hogy az időjárásról többé-kevésbé megbízható képet kaphatunk a TV-ből, rádióból, sajtóból vagy akár az internetről szerzett előrejelzések segítségével. Ám elődeinknek korántsem volt ennyire egyszerű a dolguk. A környezet mindenfajta megnyílvánulását figyelemmel kísérték, s következtetéseket vontak le belőlük. Több állatfajnál is párhuzamokat véltek felfedezni viselkedésük és a várható időjárás között. Ezek többsége egyszerű dolgokra vezethető vissza, de vannak olyan megfigyelések is melyeknek semmiféle bizonyítható alapjuk sincs.
Az egyik legelterjedtebb és egyben legmegbízhatóbb "prognózis" a fecskékre vonatkozó, mely szerint, ha a fecskék alacsonyan szállnak esős idő lesz. Ennek magyarázata igen egyszerű, hiszen ezek a madarak szinte folyamatosan rovarokra vadásznak, s az eső előtt párássá váló levegő hatására áldozataik szárnya elnehezül, így alacsonyabban repkednek az őket fogyasztó fecskékkel együtt.
A medvék előrejelző képességével már nem ilyen egyszerű a helyzet. Világszerte elterjedt az a megfigyelés miszerint, ha a medve (Amerikában a mormota) február 2-án kijön a barlangjából és kint is marad, a tél hamarosan véget ér, míg abban az esetben, ha visszabújik, a tél java még hátra van. Ez a megfigyelés abból adódik, hogy a légáramlatok vonulásában gyakran megfigyelhető egy 30 napos ciklikusság, melynek hatására a hónap eleje ellentétes időjárású a hónap többi részében uralkodó idővel. Ennek kb. 70%-os a megvalósulási aránya.
Talán a legismertebb mindközül a "békaelmélet". Ehhez a prognózishoz mindössze egy befőttesüvegre, moszatra, egy kisméretű létrára, kevés vízre és persze egy levelibékára van szükség. Ha mindez megvan már csak annyi a dolgunk, hogy figyeljük eme nemes kis állatkánkat. A probléma a kísérlettel már itt jelentkezik, hiszen többféle elmélet alakult ki arról, hogy mit jelent az, hogy békánk az üveg alján csücsül, és mi készteti időnként a létrára mászásra. Az általános vélemény szerint a létra tetején az eső érkezését jelzi. Kísérleteket is végeztek ennek bizonyítására, de ezek eredménye mindössze annyi volt, hogy a béka hangulatváltozásait tükrözi helyváltoztatása. Hangos brekegése sem a csapadék közeledtét jelzi, hanem a párzási időszak kezdetét, mely egészen véletlenül (?) az év legcsapadékosabb időszakára esik.

 

 

Valóban melegszik éghajlatunk?

 

A globális felmelegedés tényét alátámasztó bizonyítékok megtekintésekor szembetűnővé válik több dolog is. Egyrészt a felmelegedést alátámasztó érvek mindössze 200 év távlatában vizsgálódnak (hiszen mérési adatok erre az időszakra állnak rendelkezésünkre), másrészt a felmelegedést megkérdőjelezők földtörténeti korokat is visszamennek az időben (pl. jégminták az Antarktiszról). Ami viszont kevesek számára ismert, hogy a sokatt emlegetett archív mérési értékek igencsak megkérdőjelezhetőek, mivel a meteorológiai szolgálatok a régi méréseket "homogenizálják", mondván az évek során a mérőállomások át lettek helyezve, illetve nem volt teljesen megbízható a személyes leolvasás (ez egyébként jelenleg is sok helyen létezik). Az adatok minél megbízhatóbbá tételére való szándék persze nem vonható kétségbe... , ám amennyibencsak kizárólag a "módosított" adatsorokkal bizonyítható a felmelegedés az elmúlt évszázadban, akkor a kivülálló már hajlamos kétkedéssel fogadni a kijelentések hitelességét. Márpedig erről van szó. Az Országos Meteorológiai Szolgálat 2001-ben kiadott tanulmányában több nagyváros eredeti és homogenizált diagramja összehasonlításra került. Miskolc és Kecskemét esetében a homogenizálás nem változtat a felmelegedés tényén, ám növeli annak mértékét, a főváros esetében viszont az eredeti 1 fokos melegedést 0.7 fokra mérsékelte. A legszembetűnőbb Pécs és Szeged esete. E két mediterrán jellegű városunk esetében a korrekció az eredeti mérésekkel megállapítható 0.4-0.6 fokos középérték csökkenést 0.6-0.7 fokos növekedésre változatatta. Összegzésképpen a tanulmányból levonható, hogy a homogenizálás minden városunk esetében a globális felmelegedés tényét állapítja meg, míg az eredeti mérések alapján hazánk országos középhőmérséklete oly kis mértékben emelkedett az elmúlt száz évben, hogy az nem ad(na) témát cikkek írására, filmkészítésre és alapítványi pénzgyűjtésre...

 

 

Fehér Karácsony Ausztráliában

2006. december 24-én  különösen erőteljes hidegfront vonult át  Ausztrália délnyugati részén, melynek hatására késő délután még csak a legmagasabb, 2000 méter körüli részeken havazott, majd éjszakától egészen  1400 méterig csökkent a hóhatár. Az alacsonyabban fekvő területeken néhány óráig, míg a magaslatokon 26-áig összefüggő hóréteg borította a tájat. A jelenség statisztikailag 30 évente fordul elő.

 

Az Ausztrál-Alpok Ausztrália keleti partvidékének vízválasztó hegysége. Kiterjedése meghaladja Magyarország összterületét. Legmagasabb pontja a Mount Kosciuszko (2228 m). A csúcsot Paul Edmond Strzelecki felfedező nevezte el egy lengyel hazafiról. Az orom ősi neve: Tar Gan Gil.  A hegység méltán kapta az Alpok elnevezést, mivel éghajlata (főként a téli időszakban) sokban hasonlít az európai Alpokéhoz. Az 1000 méter feletti területeken az évszakok váltakozása teljesen megegyezik az általunk ismerttel, azzal a különbséggel, hogy arrafelé mindig a mienkével ellentétes évszakot írják. A hőmérséklet nyáron megközelíti vagy meg is haladhatja a 30 fokot, míg télen akár -15 fok is lehet. Éppen ezért a téli időszakban a csapadék többnyire hó formájában hullik. Ennek mennyisége igen változó, de az átlagos maximális hóvastagság például Spencers Creek (1830 m) környékén 204 cm. Ez a legmagasabb pont, ahol hóvastagságot mérnek Ausztráliában. Feljebb, 1957 méteren pedig a kontinens legmagasabban fekvő meteorológiai mérőállomása található. A kedvező hóviszonyok hatására az Ausztrál-Alpok bővelkedik kiváló síterepekben. A legjelentősebbek: Thredbo, Blue Cow Mountain, Perisher Valley, Mount Buffalo, Mount Buller, Mount Hotham. A síterepek felszereltsége vetekszik bármely európai sípályáéval. Ausztrália legmagasabb pontját Thredbo-ból érhetjük el, itt található az ország legmagasabbra vívő síliftje is (Kosciuszko Express). A végállomásról egy kellemes sétával érhető el a csúcs. A síszezon általában június közepétől október elejéig tart, ám előfordult már, hogy még december első napjaiban is összefüggő hóréteg borította a hegyeket. A legmagasabb részen akár egész évben láthatunk hófoltokat. Ausztrália különleges földrajzi fekvésének köszönhetően gyakori jelenség, hogy a partvidéken már szeptemberben strandidő van, amikor a hegyekben még síelésre alkalmas hóréteg található. Havi átlaghőmérsékletek (Celsius fok), Thredbo - 1957 m   I. II. III. IV. V. VI. VII. VIII. IX. X. XI. XII. Min. 6 7 4 2 -1 -4 -6 -5 -4 1 3 5 Max. 21 21 18 14 9 2 0 0 3 11 16 19