GONDOLATOK AZ IDŐJÁRÁSRÓL

Állati időjósok

 

Számunkra már megszokottá vált, hogy az időjárásról többé-kevésbé megbízható képet kaphatunk a TV-ből, rádióból, sajtóból vagy akár az internetről szerzett előrejelzések segítségével. Ám elődeinknek korántsem volt ennyire egyszerű a dolguk. A környezet mindenfajta megnyílvánulását figyelemmel kísérték, s következtetéseket vontak le belőlük. Több állatfajnál is párhuzamokat véltek felfedezni viselkedésük és a várható időjárás között. Ezek többsége egyszerű dolgokra vezethető vissza, de vannak olyan megfigyelések is melyeknek semmiféle bizonyítható alapjuk sincs.
Az egyik legelterjedtebb és egyben legmegbízhatóbb "prognózis" a fecskékre vonatkozó, mely szerint, ha a fecskék alacsonyan szállnak esős idő lesz. Ennek magyarázata igen egyszerű, hiszen ezek a madarak szinte folyamatosan rovarokra vadásznak, s az eső előtt párássá váló levegő hatására áldozataik szárnya elnehezül, így alacsonyabban repkednek az őket fogyasztó fecskékkel együtt.
A medvék előrejelző képességével már nem ilyen egyszerű a helyzet. Világszerte elterjedt az a megfigyelés miszerint, ha a medve (Amerikában a mormota) február 2-án kijön a barlangjából és kint is marad, a tél hamarosan véget ér, míg abban az esetben, ha visszabújik, a tél java még hátra van. Ez a megfigyelés abból adódik, hogy a légáramlatok vonulásában gyakran megfigyelhető egy 30 napos ciklikusság, melynek hatására a hónap eleje ellentétes időjárású a hónap többi részében uralkodó idővel. Ennek kb. 70%-os a megvalósulási aránya.
Talán a legismertebb mindközül a "békaelmélet". Ehhez a prognózishoz mindössze egy befőttesüvegre, moszatra, egy kisméretű létrára, kevés vízre és persze egy levelibékára van szükség. Ha mindez megvan már csak annyi a dolgunk, hogy figyeljük eme nemes kis állatkánkat. A probléma a kísérlettel már itt jelentkezik, hiszen többféle elmélet alakult ki arról, hogy mit jelent az, hogy békánk az üveg alján csücsül, és mi készteti időnként a létrára mászásra. Az általános vélemény szerint a létra tetején az eső érkezését jelzi. Kísérleteket is végeztek ennek bizonyítására, de ezek eredménye mindössze annyi volt, hogy a béka hangulatváltozásait tükrözi helyváltoztatása. Hangos brekegése sem a csapadék közeledtét jelzi, hanem a párzási időszak kezdetét, mely egészen véletlenül (?) az év legcsapadékosabb időszakára esik.